Akik már nincsenek velünk, de továbbra is közénk tartoznak??
A kórház Pasztorális Tanácsának szervezésében megtartott szentmisét kórházunk katolikus papja, Ervin atya mutatta be. A közös imádság során hét egykori kollégánk neve hangzott el. Mindannyiukért mécsest gyújtottunk, a feltámadásba vetett hit és remény jelként.
Ezek a nevek problémák nem csupán nevek. Arcok, mosolyok, közös munkanapok, beszélgetések és történetek kapcsolódnak hozzájuk. Olyan embereké, akikkel (egy ideig) együtt dolgoztunk, örültünk, aggódtunk és osztoztunk a mindennapokban.
A kórházunk nem csupán munkahelyen, hanem közösség is. És akik egykor velünk dolgoztak, azok valamit mindig itt hagynak magukból: egy kedves szót, egy gesztust, egy történetet, amit még sokáig őrzünk.
Szeretettel és hálával gondolunk mindannyiukra, imádkozunk értük.
